Zalakaros múltjából  

Egy pillantást vetve a város több mint hét évszázados történetére, még érzékelhetőbbé válik az a fejlődés, amely az immár városi jogú településen - az utóbbi két évtized alatt a termálvíznek köszönhetően végbement, s amelyet lépten-nyomon tapasztalhat az odalátogató fürdővendég.

Neves geográfusunk Fényes Elek "Magyar Országnak" s a hozzá kapcsolt Tartományoknak mostani állapotja" című, a múlt század közepén megjelent művében a helységről mindössze ennyit ír:

"Karos, magyar falu a kis komáromi uradalomban 686 katolikus lakja. Szép erdő. Sok ingoványos hely."

Az akkor még jelentéktelen és jellegtelen falu azonban már akkor is több évszázados múltra tekintett vissza. Jelenlegi ismereteink szerint első említése 1254-ből származik, akkoraz oklevél KORUS néven említi. Neve személynévből keletkezett, magyar névadással.
A XIII. századból vannak adataink arról, hogy az akkori faluban várszolgák éltek és a várjobbágyoknak is volt földjük. Előbb tisztán magyarlakta település volt, de később IV. Béla király felesége idegen telepeseket hozott ide. Szent László király tiszteletére szentelt templomát 1430-ban említi először oklevél, ekkor tehát már jelentôs hely.
Egyik középkori forrásunk szerint a XV. század nyugalmasnak nem mondható évtizedeiben cseh katonák, majd a Marcaly, később a Rozgonyi család hatalmaskodott a falu népe felett.

A község 1254-ben, 1276-ban, 1376-ban Zala vármegyéhez tartozott, 1536-ban egy adólajstrom az óbudai káptalan - melynek tulajdonába a XVI. század elején került - valamennyi birtokával együtt Somogy megyénél tünteti fel, így feltehetőleg a XV. században is Somogyhoz tartozott.
Zalakaros, történetének évszázadai alatt kétszer is volt királyi birtok, majd az egyház tulajdona lett. Mezőgazdasági művelésre kiválóan alkalmas földje és a környék dombjain a szőlőművelés egyaránt magas termésátlagot eredményezett, amelynek hasznából a környéken birtokos egyházi vezetők ki akarták venni a részüket. Az 1500-as és 1700-as években, összeírásokban mezővárosként említik.

Bár csak a múlt századi források emelik ki különösen annakjelentőségét, hogy Zalakaros a Zalaszentgrót felé vezető országúton fekszik; ennek évszázadokkal korábban is lehetettjelentősége, hiszen 1256-ban a zalavári apátságnak fizetendő gabona és bor tized mellett az "itt szedendő vámot" is Zalavárra kellett eljuttatni.
A török időkben nem volt nyugalmas a község élete. A komári (ma Zalakomár) vár közelsége miatt sokat szenvedtek a törökök, a nyugati zsoldosok, de nemkülönbenavégváriak-elsősorban élelemszerző-zaklatásaitól.
A török hódoltság után a falu és környéke a pozsonyi papnevelőintézet javaihoz került. A XVIII. század végén a "kalapos király", II. József által elrendelt első magyarországi népszámlálás adatai szerint a pozsonyi szeminárium által birtokolt kisközségben, 78 házban 98 család élt.
A XVI I I. század végén Zalakaros népessége 564 fő volt. Majd tíz évvel a népszámlálás után a kisközségről ezt írja a század egyik legnagyobb geográfusa, Vályi András a MAGYARORSZÁGNAK LEÍRASA című művében: "Magyar falu, földesura a pozsonyi Szeminárium, lakosai katolikusok, fekszík Kiskormáromnak szomszédságában, s annak filiája, földgye közép termékenységű, legelője kevés, szőlője selejtes, de borainak eladására jó módja van, erdeje elegendő, 1 malma is van."
A környék gazdálkodását, így Zalakarosét is a nem messze fekvő Kis-Balaton vizes-lápos területe évszázadokon át befolyásolta. A múlt század második felében végrehajtott jobbágyfelszabadítás után a mocsarak lecsapolása következett; az ezáltal megnőtt termőterület termés-hozamai tovább emelkedtek, a környék települései erőteljes fejlődésnek indultak. Emellett az egyre jövedelmezőbbé, egyre szélesebb körben ismertté váló szőlőtermelése, mindjobban javuló minőségű borai, és a környező falvak addig is híres szarvasmarha-tenyészetének további fellendülése egyre nagyobb bevételhezjuttatta a környékbelieket, így az 1833-ban 69 házban élő 515 zalakarosit is. A község lakóinak száma másfél évtized alatt 670-re növekszik, s ez a folyamat továbbra is emelkedő: az 1870. évi népszámlálás már 115 házat és 812 lakost regisztrál.

A századelőtől a falu népességszáma állandó növekedést, míg századunk harmincas éveitől a hetvenes évek elejéig viszonylagos csökkenést mutat.
 
A polgári korban Zalakaros nem váltjelentős községgé, népességszáma nem emelkedett ezer fölé, közigazgatásilag a galamboki körjegyzőséghez tartozott. A faluról készült egyik legrészletesebb összeírás 1925 decemberéből maradt fenn, melynek adatait olvasva még kézzelfoghatóbbá válik az azóta eltelt hatvan év utolsó másfél évtizedének fejlődése. A község belterületén 1925-ben 170 házban 778 lakos élt. Középületként a templom és két katolikus elemi iskola szerepel az összeírásban.
A község választott elöljárósága 1 helyettes bíró és 3 esküdt volt, szegődményesei pedig a kisbíró, a bábaasszony és két éjjeliőr. A "kereskedelmet és vendéglátást" 1 korcsma és "két szatócs üzlet"; a
"szolgáltatást" pedig öt iparos (egy-egy cipész, asztalos, szabó, kovács és bognár) jelentette.
Ma már történelem a korabeli felmérés két kérdőpontjára adott válasz:

Kérdés Felelet

"Van-e a község határában gyógyfürdő, üdülő vagy nyaralótelep és milyen távolságra?"        nincs
"Van-e pósta, távirda, távbeszélő állomása?"            nincs

A polgári hivatalszervezet kiépülésével kezdtek a legkisebb falvak is maguknak címert, címeres pecsétet csináltatni. Karos a múlt században készíttette el címeres pecsétjét, amelyet századunk elején megfelelő színjelöléssel kiegészítve egészen 1945-ig használtak a község valamennyi kiadmányán. A címeres pecsét a korabeli jobbágyfalvak jeleit viseli: zöld alapú, vörös alapszínű pajzsban középen fa, kétoldalt növényzet, gabonakéve és kasza.
Az egykori jobbágyfalvak címereinél a nép mindennapi életéből vett jelképek voltak a dominánsak.
A helység tradicionális - a múlt századtól 1945-ig - használt színei tehát a vörös és a zöld.

 A közlekedés és hírközlés fejlődésével a 20-as évek második felében kapcsolták be a községet a távolsági autóbuszhálózatba, majd postahivatalt kapott.
Állandó lélekszáma az 50-es évektől lassú csökkenésnek indult. Ennek oka, hogy a közeli Nagykanizsa a munkaalkalom mellett "urbánus" kényelmet is jelentett új polgárai számára. Ez a folyamat a 70-es évek elejével mérséklődött, míg a 70-es évek közepétől megállt. Az évtized végétől - 40 év után - ismét növekedni kezdett a népességszám.
A folyamat összhangban van az 1984-ben nagyközségi rangot kapott településen, az egyre intenzívebben kiépülő idegenforgalommal. Az 1962-ben talált termálvíz hasznosítása eredményeként megépített, komplett gyógyászati részleggel ellátott, télen-nyáron üzemelő gyógyfürdő és az ezzel létrejött gyógyüdülő forgalom nyomán gyors ütemben fürdő-, majd gyógyhellyé fejlődött.
A településen az utóbbi években jelentős fejlesztések történtek. Így 1987-ben megvalósult a gázprogram, új óvoda, idősek klubja létesült, 1990-ben új iskola épült. 1991-ben megkezdődött a község szennyvízcsatorna hálózatának kiépítése. Az 1990. évi választásokig közös tanácsú székhelyközség, majd nagyközségi rangját megtartva önálló önkormányzatként működik. A település a nemzetközi gyógyidegenforgalom jelentős közép-európai bázisává kíván fejlődni, aminek környezeti és természeti adottságai kedvezőek.
   

 A gyógyfürdő kialakulása és fejlődése

  A MAORT (Magyar-Amerikai Olajipari Rt.) 1944-ben olajat keresve kutatófúrást végzett a környéken. Az ekkor megkezdett munkák a második világháború, majd az ezt követő évek problémáktól nem mentes időszaka után csak 1962-ben folytatódhattak. Még ugyanebben az évben egy próbafúrás alkalmával szokatlanul magas hőfokú, 96 °C-os, ásványi anyagokkal (kálium, nátrium, ammónium, magnézium, jód, klór, kén, bróm, fluór, kalcium) dúsan telített termálvíz tört a felszínre. Az Országos Közegészségügyi Intézet által elvégzett vegyelemzést követôen, a nagykanizsai kórház orvosai által szervezett vizsgálatok kimutatták, hogy a 2307,5 méter mélyről felszínre törő víz kiválóan alkalmas krónikus nőgyógyászati és mozgásszervi betegségek, valamint a fogágy megbetegedéseinek gyógyítására.
A vegyelemzés eredménye és a kút vízhozama (830 liter percenként) új perspektívát rajzolt fel az egyre
néptelenedő, infrastrukturálisan egyre inkább elmaradó Zalakaros előtt.

A helyi és járási kezdeményezés után Zala Megye Tanácsa támogatásával megindult egy termálfürdő létesítése. A kidolgozott és az Egészségügyi Minisztérium által is jóváhagyott tervprogramnak megfelelően a termálfürdő kiépítése 1964-ben elkezdődöt, s a fürdő, egyelőre szerény keretek között, idényjelleggel
1965. szeptember 5-én nyitotta meg kapuit. Ebben a kezdeti időszakban mindössze egyetlen 333 négyzetméter alapterületű termálmedence, egy 60 m2-es gyermeklubickoló, 800 személyes öltözőépület, valamint a kiegészítő létesítmények jelentették "a" zalakarosi fürdőt, melyet kezdetben a helyi tanács üzemeltetett. .
1966. január 1-vel a Dél-zalai Víz- és Csatornamű Vállalat kapott a napról napra népszerűbbé váló fürdő üzemeltetésére megbízást. Az egyre ismertebbé, majd határainkon túl is mindinkább kedveltebbé váló
fürdő népszerűségének bizonyítéka, hogy évről évre nő az idelátogatók száma.

Az elmúlt három évben, a gazdasági recesszió miatt a vendégforgalom csökkent, melynek ismételt növekedésével 1993-1994-től számolunk. A látogatottság növekedése magában hordozta a fejlesztés kényszerét. Ez 1967-ben vett új lendületet, amelynek eredményeképpen 1968-ban üzembe helyezték az ötvenméteres sportmedencét (26 °C-os vízzel), valamint egy újabb öltözőt.

 A korlátozott mértékben rendelkezésre álló anyagi erőforrások egy egységes, távlati lehetőségeket és a változó körülményeket figyelembe vevő koncepciót követeltek. Ezért hozta létre még 1966-ban
Zala Megye Tanácsa ZALAKAROSI INTÉZŐ BIZOTTSÁG elnevezéssel operatív munkabizottságát, hogy valamennyi érdekelt szerv részvételével biztosítsa az éves és távlati fejlesztések összehangját, szervezze, irányítsa és ellenőrizze ezek végrehajtását, a fürdőtelep szakszerű, színvonalas üzemeltetését.
A fürdő működésének első tíz évében összesen négy medence, háromezer vendég számára öltöző és fogadóépület épült, parkosítottak; kilenc év alatt húsz millió forintot fordítottak a fejlesztésre.

Már a termálfürdő működésének első éveiben felmerült a télen-nyáron való üzemeltetés gondolata, és egy komplex gyógyfürdő létesítése; ezzel párhuzamosan az állami és magán vendéglátóipar fejlesztése, a folyamatos áruellátás biztosítása és a növekvő számú vendégek szórakoztatásának szükségessége.
A gyógyfürdő intenzív fejlesztéséhez szükség volt még egy bő vízhozamú kútra. Az 1962-ben lemélyített ún. D-6 jelű kút mellett 1970-ben még mélyebbre fúrva az ún. D-7 jelű kút fúrásakor 2752,5 méter mélyen az előzőhöz hasonló bővízű és gyógyhatású vizet találtak. Napjainkban  is ez a két forrás szolgáltatja a termálvizet a mind nagyobb felhasználást igénylő létesítményhez.

Mindez tervszerű munkát kívánt a fürdő és környezete, valamint a falu és az üdülőövezet összehangolt fejlesztését. Szinte napról napra új villasorok épültek megállt az elvándorlási folyamat, a fürdő és a környezetében épülő létesítmények (szálló, SZOT-üdülő, ABC-áruház, vendéglátó létesítmények stb.)
új munkaalkalmat is jelentettek, s ezzel :  egyidőben jelentkezett az új "üzletág": a fizetővendéglátás. :
A fürdő mellett felépült az ABC-áruház, két étterem, 1976. december 23-án új 2700 m²-es 8 kocsiállásos autóbuszpályaudvar került átadásra, felépült a SZOT-üdülő, MÁV Gyógyüdülő, számos vállalati üdülő, s mindezek mellett új lendületet kapott a magánüdülők, hétvégi házak építése is.
Nemsokára a fürdő közelében levő telkek mindegyikét beépítették, további építési területül a környező dombok oldalait jelölte ki a helyi tanács a magánerős építkezések napjainkban is tartó új üteméhez.

Új épületet kapott a helyi közigazgatás is: felépült a tanács és mellette új postahivatal létesült, melynek modern telefonközpontja a távhívást is lehetővé teszi.
A két évtizedes intenzív fejlesztést Zala Megye Tanácsa azzal ismerte el, hogy 1984-ben nagyközséggé nyilvánította a rohamosan fejlődő Zalakarost.
Az időközben elkészült termálfürdő-fejlesztési terv egy községi igényeken túlmenő, regionális szükségleteket is kielégítő fürdő bővítésének koncepcióját tartalmazta, ezt kívánta a fürdő látogatottsága, hírnevének növekedése, az egyre több külföldi vendég érkezése. `

A fürdő és a község fejlődésének is mérföldköve 1975. november 12-e. Ekkor került ugyanis átadásra a fedett fürdő két medencéje a hozzákapcsolt kiszolgáló létesítményekkel, ezzel megszünt a zalakarosi
fürdő idényjellege, és kialakult a gyógyhatású termálvíz gyógyászati hasznosításának alapfeltétele.
A 20 millió forintért létrehozott komplexum 16 ezer légköbméteres, 4680 négyzetméter alapterületű.
1977-ben egy 500 m²-es, 1981-ben egy 300 m²-es, 1985-ben egy 480 m²-es medence épült és üzembe helyeztek egy 115 m²-es gyermeklubickolót is.
Az összes fürdő térfogat 24,1%-a gyógyvizes, 33,3%-a termálvizes, 42 6%-es hidegvizes hasznosítású.
A medencék vizének cseréje naponta történik, kivételt képez ez alól a sportmedence vízcseréje, amelyre
(hetente 2 alkalommal kerül sor.
 
 A fürdőt állandóan bővítették, 1978-ban egy év alatt 20.000 m²-rel növelték a strandterületet.
1978-ban az "elismert gyógyvizű" fürdőt az Egészségügyi Minisztérium hivatalosan gyógyfürdővé nyilvánította.
1990. február 19-én az üzemeltetésben lényeges változás történt, az akkor még Zala Megyei Tanács V. B. a fürdővagyont kivonta a Dél-zalai Víz-, Csatornamű és Fürdő Vállalat irányítása alól, és önálló vállalatot hozott létre GRÁNIT Gyógyfürdő néven.
A fürdőszolgáltatások iránt megnyilvánuló fokozott igényesség Európaszerte magas színvonalra serkenti az építészeket és az üzemeltetőket. Ezért a vállalat 1991-ben az I. sz. medence és környezete felújításával már megkezdte egy európai igényszintet kielégítő gyógycentrum megvalósítását. Hogy mennyire igény volt erre a szolgáltatásra, bizonyítja az, hogy a nyitás utáni negyedik napon telt házzal üzemelt a részleg. A nyitás 1991. július 10-én történt, és szeptember 30-ig már 12.000 vendég látogatta a gyógykertet.

1992-ben a fejlesztés a II. sz. medence átalakításával folytatódik. E medence lefedésével magas színvonalat igénylő vendégkör, teljes évben történő fogadására nyílik lehetőség. A II. sz. medence egyidőben gyógyvizes ülőfürdő, jacuzzi, sófürdő és terápiás medence is lesz.

     zalakarosi víz

  A fürdőben gyógy- és termálvizet használnak. "Elismert gyógyviz"-et a D-6-os, D-7-es kút ad, amelyeknek hőfoka 96 °C-os, amelyeket gyógyászati célra alkalmaznak. A ZK-6-os kút 47 °C-os, a ZK-9-es kút 53 °C-os termálvizet ad, amelyeket a strandmedencék töltésére használnak.

Az elismert gyógyvíz legjobb hatása:

- krónikus nőgyógyászati és fogágymegbetegedések gyógyításában.
- a végtagízületekporckopásos, elfajulásos -úgynevezett degeneratív - elváltozásaiban,
- a gerincízületek porckopásos eltéréseiben,
- az idült gyulladásos ízületi betegségek eseteiben,
- az ízületi kötőszövet, támasztószövet idült gyulladásaiban,
- baleseti, orthopédiai, idegsebészeti és sebészeti mozgásszervi károsultak utókezelésében ígazolódott.
 

Fizikai tulajdonságok:

A víz hőmérséklete: 66 °C. Ugyanakkor a levegőé: 33 °C. Bakteriológiai vizsgálat:
Coliformszám 100 ml-ben: 2 alatt
Baktériumszám 1 ml-ben: 20 °C-on: 0
                                      37 °C-on: 0

Vélemény: Nátriumkloridos és hidrogénkarbonátos hévíz, melyjodid és bromid-ion tartalma következtében a jódos-brómos; szulfid-ion ! tartalma miatt pedig a kénes gyógyvizek csoportjába sorolható. A víz metabórsav-tartalma igen nagy.
A kevert vízben a termálvízre jellemző kémiai komponensek koncentrációja általában a közölt hígítási aránynak megfelelően csökkent. Nem 1 mutat viszont csökkenést a kalcium- és magnézium-ionok koncentrációja,  a víz szabadszénsavtartalma pedig számottevően nagyobb, mint a termálvízé.

 Mint fürdővíz, jelenleg sem vegyi, sem bakteriológiai szempontból nem esik kifogás alá.
A rendelkezésre álló gyógyvíz fő-, nyom- és radioaktívelem tartalmának ismeretében összehasonlító vizsgálatot végeztek, hasonló összetételű hazai, közép-európai és európai gyógyvizekkel. Ezt a vizsgálatot 1984-85-ben a Vízgazdálkodási Intézet végezte el.
Az elvégzett vizsgálat csak a fő összetevőkre terjedt ki, mert a nyomelemekre és a radioaktívelem-tartalomra vonatkozó összehasonlító adatok nem álltak rendelkezésre. A vizsgálat alapvető célja annak feltérképezése volt, hogy a zalakarosi gyógyvíz európai összehasonlításban milyen helyet foglal el, illetve megalapozottak-e azok a fejlesztési elképzelések, amelyek a már meglevő gyógyászati eredmények alapján gyors ütemű vendégnövekedést várnak.

Tizenegy ország 225 gyógyvize került összehasonlításra. A vizsgálat a sokaságon belüli, az összetétel szempontjából leginkább hasonló gyógyvizeket egy csoportba rendező Cluster-analízis módszerével történt. Az elvégzett vizsgálat eredményeképpen megállapíthatjuk, hogy a zalakarosi gyógyvíz olyanokkal került egy csoportba, mint pl. az NSZK-beli Bad-Wiessee, Endorf, List és az olaszországi Salsomaggiore és Margherita di Savoia.

A fürdővendégek a következô gyógykezeléseket vehetik igénybe:

1. Vízgyógyászati (balneoterápiás) lehetőségek:
- tangentor (víz alatti masszázs) - súlyfürdő
- szauna
- medencefürdő a - szénsavfürdő
- pezsgőfürdő
2. Speciális gyógyfürdőkezelések:
- bőrgyógyászati betegek (idült, ekcémás, pikkelysömörös bőrelvál-tozások) gyógyvizes, elkülönített bőrgyógyászati kádfürdőkezelé-se;
-idült nőgyógyászati gyulladásos betegek elkülönített gyógyfürdőkezelése kádfürdőben.
 3. Masszázslehetőségek:
- száraz gépi masszázs (Vibrax) - tangentor
- kézi gyógymasszázs
4. Elektromos gyógykezelések: - ultraibolya (kvarc-) kezelés - solarium
- infravörös - sugárkezelés - rövidhullám kezelés
- ultrahangkezelés
- szelektív ingeráram-kezelés
- konstans egyenárammal kezelés (Galván kezelés, elektrophoresis kezelés stb.)
- 4 rekeszes hydrogalván fürdő
A komplex 2-3 hetes fürdőkúra kedvezően segíti elő az idegkifáradással, kimerüléssel, ideggyengeséggel jelentkező betegek gyógyulását. A vidék kedvező éghajlati klímája, zöldövezete, tiszta levegője, a fürdő nyugodt környezete az eddig felsorolt összes betegségek gyógyításában előnyös hatású.

home Zalakaros fürdő képek hivatal info térkép menetrend hotel panzió borozó szabadidő Kis-Balaton múlt e-mail